Az 1868-as tankötelezettségről szóló törvényt Fonyódon csak nehezen tehetett végrehajtani, mert a nagy távolság, a rendkívül rossz útviszonyok nem tették lehetővé, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Ezért kezdetben a vándortanítók töltöttek be fontos szerepet, akik legtöbbször valamilyen iparra tanították a fiatalokat. 1872-ben szervezték meg az első kántortanítói állást. Ekkor az iskola tanterme mellett volt a tanító lakása is, majd 1896-ban bővíttették egy teremmel, 1914-ben pedig még egy újabbal. 1926-ban 120 beiratkozott gyerek volt Fonyódon, de gondot okozott a fenyvesi gyerekek iskoláztatása. Nyolc kilométert kellett gyalogolniuk az iskoláig, egészen addig, míg a harmincas évek elején elkészült Balatonfenyvesen az egy tantermes, alsó tagozatos elemi. Lassan időszerűvé vált a fonyódi iskola bővítése is, hiszen a kétszáz diák nagy feladatot jelentett a két tanítónak. A szegedi iskolanővérek megjelenése oldotta meg a helyzetet, akik két tantermes, új leányiskolát építtettek, amelyben 1937-ben megkezdődhetett a tanítás. Az új fiúiskola és a kántortanítói lakás öt évvel később készült el. Mivel Fonyód környékén. nem volt továbbtanulási lehetőség, csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy gyermeküket internátusba küldjék. 1939-ben végre a zárda épületében megnyílt az első két osztállyal a polgári iskola, ahová iskolabusz szállította a tanulókat a távoli községekből. 1944-ben hadikórháznak foglalták le az épületet, s az utolsó bizonyítványosztással ötéves működés után meg is szűnt a polgári iskola. Az elemi iskolában csak a következő tavasszal indult meg újra a tanítás a 8 osztályos általános iskolában. 1948-ban kilenc tanár foglalkozott a 275 nebulóval, s a későbbiekben több épületben folyt az oktatás. 1969-ben költöztek át a korszerű, szertárral, könyvtárral ellátott, 16 tantermes iskolába, amely Magyar Bálint fonyódi várkapitány nevét vette fel. Az intézmény később audiovizuális eszközökkel, sportpályával gyarapodott, a hetvenes évektől pedig ide járnak az ordacsehi gyerekek is. 1996-ban félezer diák tanult az intézmény falai között, ahol szülöi segítséggel szerezték meg a tőkét a számítástechnikai oktatás beindításához, 12 számítógép vásárlásához. Az oktatási intézmény anyagi lehetőségei évröl évre szerényebbek, a biztonságos műkődéshez nagyobb támogatásra van szükség. A hiányosságokat pályázatok segítségével igyekeznek pótolni, a kilencvenes évek első felében 800 ezer forintot nyertek ily módon.

A gimnázium létesítésének gondolata már 1936-ban felmerült, amikor az iskolanővérek hozzáfogtak a leányiskola szervezéséhez, ám a terv csak majd három évtized múltán valósulhatott meg. A fonyódi fiatalok addig Siófokon, Keszthelyen vagy Kaposváron tanulhattak tovább. 1961-ben kezdődött a gimnáziumi képzés, először csak az első osztályban, a következó tanévben már három első és két második osztályban. Ekkor még az általános iskolában kaptak ideiglenesen helyet, a nyelvi laborral és szakelőadókkal felszerelt gimnáziumi épületüket 1963-ban vehették birtokba. Fonyódra jártak ezután a környékbeli települések középiskolásai is, így hamarosan szükségessé vált diákotthon létesítése, amely 1982-ben kollégiumi rangot kapott. A gimnázium hamarosan ismertté vált az egész megyében kiemelkedő sportteljesítményeivel, magas szinten művelték a kosárlabdát és az atlétikát, de a népiegyüttesük és kórusuk is rangot szerzett. 1982-ben fedett futófolyosót, a következő évben uszodát és vízitelepet adtak át. 1978-tól a gimnáziumi képzés a postaforgalmi szakközépiskolai tagozattal is bővült. Az épület az elmúlt években megszépült, s méltó részéve vált a mai városképnek.

A zenei élet alapjait már 1926-ban lerakta Csutorás F. László tanár, mikor megszervezte az első elemi iskolai énekkart. Hamarosan zongorázni és hegedülni is tanulhattak a diákok, majd két évvel később létrehozták a felnőttek vegyeskarát. 1969-ben az általános iskola keretei között kezdte meg működését a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola kihelyezett tagozata, amely 1975-ben önállósodott, és Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző nevét vette fel. Húsz évvel később már 220 növendéket számláltak a zeneiskolában, amelynek épületét 1989-ben felújították, ám azóta kinőtték. A gyerekeket zongorára, hegedűre, gitárra, fuvolára, klarinétra és rézfúvós hangszerekre tanítja a tíz zenepedagógus, rendszeresen tartanak növendék és tanári hangversenyeket. A zeneiskola a környező településeken is Látrányban, Buzsákon, Ordacsehiben, Andocson - elkezdte a munkát a kihelyezett tagozatokon.

Ipara nem lévén Fonyódnak; a század elsó felében szakmunkásokra sem volt különösebb szükség a településen. Az építkezések fellendülésével azonban felmerült a szakképzett munkaerő igénye, s 1955-ben elindult az építőipari szakmunkásképzés. 1963-tól a gimnáziumban kapott helyet, délelőtti, délutáni oktatással osztoztak az épületen. 1975-ben költözhettek az önálló, 8 tantermes iskolájukba, ahol két évvel később, a helyi igények növekedése nyomán megkezdték a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkások oktatását, majd később ehhez a híradástechnikai képzés társult. A megyei feladatokat ellátó középiskolai kollégiumot, a gimnáziumot és a szakközépiskolát 1996. július 1-jétől a megyei önkormányzat fenntartásába adta át a város önkormányzata. Jelenleg közel kétezer diák tanul a város közoktatási intézményeiben, a középiskolások kilencven százaléka bejáró vagy kollégista